Címlap

Fegyverleírások

Szablya

Az általunk használt szablya, a IX-X. századi magyar típusú szablya. Jellegzetessége az enyhén ívelt penge, és tört markolat. Általában a penge külső fele volt kiélezve, de ugyanakkor gyakori volt a penge belső oldalán, a hegytől kb. 20 cm-ig terjedő él, amit fokélnek neveztek. Rövid, gömbben végződő keresztvassal rendelkezett, amelyek enyhén dőltek voltak a penge irányába. Markolata bőrrel borított fábólkészült, bár léteztek díszesebb, csontból készített markolatok is.

A magyar szablya jellegzetessége, hogy a markolata tört volt, nem pedig egyenes meghosszabítása a pengének. Fából készített és bőrrel borított hüvelye volt. A hüvely vége, a csüngők és a markolat rézveretekkel volt díszítve. Gyors, könnyű fegyver. Súlya kb. 600-800 gramm, összhossza kb. 90 cm. Főként vágásra volt alkalmas.

Lándzsa

A lándzsa az egyik legelterjedtebb fegyver ami valaha létezett. Egy 170-190 cm hosszú farúd végére erősített fém heggyel ellátott fegyver. A hegy mérete 10 cm-től akár 50 cm-ig terjedhetett. Lehetett hajítófegyverként (kisebb heggyel), vagy közelharci fegyverként használni (nagyobb heggyel). Közelharcban a szúráson kívül vágásra is alkalmas volt, mivel a hegy két oldalán lévő élek élesre voltak kifenve.

A kelevéz

Kinézetét illetően nagyon hasonlít a lándzsára, csak méreteiben valamivel kisebb. A nyél hossza  kb. 120-140 cm, és a hegy is inkább kisebb, 10-15 cm. Főképp hajítófegyverként használták. Egy harcos a csatába, akár 4-5 kelevézt is magával tudott vinni.

A másfélkezes kard

Másnéven lovagi kardnak vagy hosszúkardnak is nevezték. A XIV. században volt inkább használatban. Egyenes, kétélű kard. Pengéje 100-110 cm hosszú, elhegyesedő. Jellemző volt a pengére a vércsatorna, ami egy „u” alakú bemélyedés a penge közepén. Markolata 18-25 cm hosszú. Keresztvasa kb. 20 cm széles. A markolat végén lévő ún. markolatgomb által, egy kiegyensúlyozott fegyver volt, a tömegközéppontja a keresztvastól kb. 5 cm-re volt, a penge irányában. Bőrrel borított fa hüvelye volt. Tömege 1,8 és 2,5 kg között volt. Nem annyira gyors fegyver mint a szablya, viszont a markolatgombot és a keresztvasat is lehetett fegyverként használni (főként ütésre). Összetett fegyver volt, lehetett vele ütni, vágni, szúrni. Kiegyensúlyozottságának köszönhetően lehetett úgy egy, mint két kézzel használni, innen is jön a neve, hogy „másfél kezes”.

A magyar íj és a nyíl

"A sagittis hungarorum libera nos Domine!" (Modena, 924 A.D.) Így fohászkodtak a nyugati, népek Istenhez, hogy kímélje meg őket a magyarok nyilaitól. A magyar íj egy belső ázsiai típusú visszacsapó íj volt. Az íj hajlékony karjai egy farétegre ráragasztott szaru és ínrétegből készültek. A hajlékony karok végére fából készült, úgynevezett merev szarvak voltak rögzítve, melyeknek erőkar szerepük volt. A húr, vagyis az ideg állati inakból  készült. Nyugalmi állapotban “C” alakú volt az íj. Felajzáskor ellenkező irányba hajlították, innen is jön a “visszacsapó íj” megnevezés. Az íjat tegezben hordták. Nyugalmi állapotban nyugalmi tegezben, felajzott állapotban pedig készenléti tegezben.

A magyarok az íjat, felajzott állapotban a bal oldalukon hordták, az övükre csatolva. Jobb oldalukon volt a puzdra vagy más néven nyíl tegez. A nyílvesszők fából készültek,  a hegyük acélból volt és madártollakkal voltak ellátva. Egy magyar íj ára a középkorban, felért egy nagyvárosi kőház, régi nevén “palota” árával.

A fokos

A fokos formailag egy baltára hasonlít, viszont sokkal kisebb a fém része, és hosszabb a nyele. IX. századi magyar sírokban rengeteg fokost találtak. Ezek formailag nagyon változatosak. Találtak kisebb és nagyobb élű fegyvert, melynek fokai lehettek hegyesek, laposak vagy gömbölyűek. A fém rész, általában 12-14 cm széles volt az éltől a fegyver fokáig. A magyar fokos nyele hosszú, 90-100 cm és fából van. Alkalmas láncing, bőrpáncél, sőt lemez páncél áttörésére is. Főként támadó fegyver, viszont ügyes kezekben védekező fegyverként is alkalmas.

Bőrpáncél

4-5 mm vastag bőr pikkelyekből vagy lapkákból összefűzött páncél. A nomád könnyűlovasság közkedvelt páncélzata. Könnyű, kevésbé gátolja a harcos szabad mozgását.

Lánc páncél

Lapos gyűrűkből készített páncél. Láncszövetből készülhet többféle védőfelszerelés, mint például láncing, lánccsuklya, láncharisnya, lánc kesztyű. Használták a láncszövetet más vérttípusuk kiegészítőjeként is mint például az Avarkori fémlamellás páncél vagy a lemezvértek esetén. Nagyon jó védelmet nyújt vágások ellen. Szúrás és erősebb ütések ellen nem ez a legmegfelelőbb páncél típus. A láncing készítéséről egy leírás található weboldalunkon a Kézművesség menüpontban.

A pajzs

Az általunk használt pajzsok rétegelt fából készültek. Egyes pajzsaink vas vagy acél szegéllyel vannak ellátva. Több féle pajzsot használunk: kerek pajzs, mandula alakú “normann” típusú pajzs, címer pajzs.

Karikás ostor

Alapvetően a pásztorok, főleg csikósok (ménest őrző pásztorok), gulyások (szarvasmarha pásztor) és kondások (sertés pásztor) hétköznapi munkaeszköze. Ennek ellenére ügyes kezekben könnyen fegyver szerepet is ölthet ez a hétköznapi eszköz, mellyel vágási sebeket lehet ejteni, le lehetett fegyverezni az ellenfelet, le lehet szedni a lóról, stb. Bővebb információkat lehetet találni az ostorról a Kézművesség menüpont alatt.