Címlap | Kézművesség

Ivószaru

Gáll Jenő leírása

  Az ivószarut szarvasmarha szarvából készítjük. Nem mindegy viszont, hogy milyen állattól származik a nyersanyag. Véleményem szerint a bikák szarva a legideálisabb. A bikák szarva elég nagy es öblös, ahhoz hogy könnyen ki lehessen készíteni és tisztítani. A tehenek szarva vagy igen hullámos kívülről és emiatt rengeteget kell csiszolni belőle és vékonyodik a szaru, vagy nem lehet hozzáférni a belső részéhez, hogy megfelelően kitakarítsuk azt.
Így néz ki a szarv levágva a szarvasmarha koponyájáról.

1.Kép. Egészében a szaru

2.Kép. A szaru rétegek

  Továbbá a kifőzésen és tisztításon múlik, hogy megfelelően ki lesz-e takarítva a belseje és maradnak-e kellemetlen szagok. Én mindig az első kifőzést kővetően, miután eltávolítottam a belső részét, késsel jól kikaparom, hogy ne száradjon rá az a kocsonyás rész, amely a főzés során keletkezett. A második főzéshez a konyhában használt mosószódát használom, amely a szaruban levő faggyút és a még megmaradt lerakódást távolítja el. A harmadik főzés a tisztálás már és egyben az utolsó is, ha nem észlelünk nemkívánatos szagokat a kiszáradás után. Ezután következik a csiszolás és a fényezés. A csiszolás történhet géppel, vagy egy erre a célra kialakított és kifent késsel, vagy az általam is használt törött üvegdarabokkal. Ez utóbbival valóban sokkal több a munka, mint a géppel, de miután elkészült, büszke az ember a munkájára. A végső munkálat a finomítás, amikor fényesre és tükörsimára csiszolom a felületet. Ezeket a műveleteket már különböző csiszoló papírokkal végzem, egész addig, míg kialakul a kívánt, megfelelően sima felület.

3.Kép. Kész ivószaru