Címlap | Kézművesség

Láncing készítése

Magdás Levente leírása

Bevezető

  A láncing lapos fémgyűrűkből összefont szövetből készült páncél. A nyitott gyűrűket egyenként összezárták, majd az összezárásnál meg is forrasztották, vagy összeszegecselték, ezáltal erősebbé téve a vértet. Több megnevezését ismerjük mint például sodrony ing, vas ing, lánc ing. Persze nem csak inget készítettek lánc szövetből, hanem harisnyát, amely a lábszárakat védte, de esetenként a lábfejre is rásimult. A lánccsuklya a fejet védte. A nomád könnyű sisakokról is olykor láncszövet csüngött le, védve a hordozója arcát és nyakát. A lemezpáncél korszakában sem mondtak le a sodrony páncélról.

Kezdetleges lánc páncélzat

  Több középkori ábrázoláson megjelennek láncszemek, amelyek a harcos ruhájára vannak felvarrva, vagy valószínűleg bőr szalagokra vannak felfűzve. Elképzelhető, hogy ezek a páncélfélék szolgáltak alapul a jóval nehézkesebb, bonyolultabb láncing készítéséhez. A láncing, hosszas és nehézkés elkészítése miatt drága volt. Csak a gazdagabb, előkelőbb népréteg engedhette meg magának. Ezen leírás viszont nem a láncpáncélzat történelmi leírására próbál törekedni, hanem a gyakorlati megvalósításra, ezért nem tárgyalok tovább az eredetéről.

Gyakorlati Megvalósítás

  A következőkben részletesen fogom tárgyalni egy láncing, majd egy lánccsuklya készítésének lépéseit. Mielőtt nekikezdenénk a munkának, fontos eldöntenünk, hogy hogy nézzen ki a páncélzat szövete. Két szövet készítésének módszerében vagyok többé-kevésbé jártas, az európai típusú 4 az 1-ben, valamint 6 az 1-ben. Ezeket fogom az alábbiakban tárgyalni. Az alábbi képeken látható egy pár szövet darab.

1.Kép. Európai 6 az 1-ben 1,2mm a drótvastagság 8mm a gyűrű belső átmérője
2.Kép. Európai 4 az 1-ben 1,7mm a drótvastagság 8mm a gyűrű belső átmérője
 
3.Kép. Európai 6 az 1-ben. 2mm-es drót, 12mm átmérőjű gyűrűk (a láncingem egy darabja)
 
4.Kép. Európai 6 az 1-ben. 2mm drót, 10mm átmérőjű gyűrűk (túl merev, láncinghez használhatatlan)
 
5.Kép. Európai 4 az 1-ben. 2mm-es drót, 10mm átmérőjű gyűrűk (a lánccsuklyám egy darabja)
 

A szövet megválasztása:

A szövet megválasztásakor az alábbiakat kell szem előtt tartsuk:

  • a 6 az 1-ben szövet, ugyanakkora gyűrűk esetén sűrűbb, erősebb és véleményem szerint szebb szövetet eredményez,  mint a 4 az 1-ben
  • a 4 az 1-ben ellenben súly és elkészítési nehézség szempontjából is könnyebb
  • ha vastagabb drótból készítjük a gyűrűket, erősebb, sűrűbb lesz a szövet
  • a vastagabb drótot nehezebb feldolgozni, és túl merevvé teheti a páncélt, ami azt jelenti hogy gátolja a viselője szabad mozgását
  • ha kicsi a gyűrűk belső átmérője, egy sűrű, jól védő, ellenben nehéz és merev páncélt eredményez. Kisebb gyűrűátmérővel nehezebb dolgozni
  • nagyobb gyűrűátmérő, egy gyérebb, könnyebb szövetet eredményez. Könnyebb feldolgozni, viszont nem lesz olyan szép és hatékony a páncél.

  A fentiek alapján megfigyelhetjük, hogy nincs sem tökéletes fonási stílus, sem drót átmérő, sem gyűrű átmérő. Mindenki maga kell eldöntse hogy mi fontosabb számára. Azt ajánlom, hogy egy-egy kisebb darabon mindenki próbáljon ki több változatot. Nem akkora nagy vesztesség, ha egy kis darab anyagot pazarolunk el, mint az hogy egy kész páncél használhatatlanul merev, nehéz, vagy gyér mintázatú legyen. A láncinghez 2mm-es drótátmérőt, 12mm-es gyűrű átmérőt (belső átmérőt) és európai 6 az 1-ben típusú fonást választottam. A végeredmény, egy elég jól védő, megfelelő mozgást lehetővé tevő, 18 kg súlyú láncing lett. Kicsit nehéz lett, de meg lehet szokni. A középkori sodrony ingek sem voltak könnyebbek. A lánccsuklyám esetén ugyancsak 2mm-es drótátmérőt, valamivel kisebb, 10mm-es belső átmérőjű gyűrűt és 4 az 1-ben típusú fonást alkalmaztam. Kb. 2,5 kilogramm lett a súlya.

A láncing anyagának megválasztása

  A középkori láncingeket kovácsok készítették, tehát nagy valószínűséggel vasból (vagy acélból) voltak. A napjainkban viszonylag könnyen beszerezhető, lehetséges sodronying nyersanyagokról fogok tárgyalni.

1. Rézdrót.

  Rézdrótból szép, díszes láncinget lehet készíteni. Viszont elég sok hátránya van mint például: megszínezi a láncing alatti ruhadarabot, elég nehéz (nagy sűrűségű), és drága anyag.

2. Alumínium

  Az alumíniumnak három nagy előnye van: súlyra könnyű, lágy, ezért könnyű feldolgozni és csak a felszíne oxidálódik, ha huzamosabb ideig nincs használva. Ennek ellenére nem ajánlanám láncingnek, mert szürkére festi a páncél alatti ruhát, és túl lágy ahhoz, hogy valóban védjen.

3. Galvanizált (cinkezett) lágyvas drót

  Ezt az anyagot használtam a saját páncélomhoz. Számos előnye vannak: olcsó beszerezni, nem rozsdázik csak a vágás helyeknél, viszonylag könnyű feldolgozni, fajsúlya megegyezik a középkori láncingek anyagjának fajsúlyával. Ha nem kezeljük, korhű kinézetű, szürke színe lesz. Ha kezeljük (olajozzuk), nem oxidál, és ezüstösen csillogó marad. Leginkább ezt az anyagot ajánlom láncingek. Ez persze nem jelenti azt ,hogy ez a tökéletes anyag. Lehetne könnyebb vagy lehetne erősebb anyagból készíteni, de szerintem ez egy eléggé járható köztes út.

A kellékek, szerszámok beszerzése

  A szerszámok, készülékek egy részét építkezési szakboltokban meg lehet vásárolni, a többit meg könnyedén el lehet otthon készíteni. Érdemes különös figyelmet szentelni a szerszámokra, mert elég sokat kell velük dolgozni. A legkisebb hiba, durvaság a szerszámok markolatán több 10 vagy 100 ezer gyűrű esetén sok vízhólyaghoz vezethet.

A következő kellékekre lesz szükségünk:

  • 1 darab drótfeltekerő készülék
  • 1 darab drótvágó
  • 2 darab kisebb méretű patentfogó
  • 1 pár munkavédelmi kesztyű
  • 1 darab fúrógép (nem muszáj)
  • gépolaj vagy olaj tartalmú spray (nem muszáj)

Az alábbiakban részletesen próbálok tárgyalni mindezekről.

A drótfeltekerő készülék

  Ezt a készüléket mi magunk kell elkészítsük. Négy kisebb darab deszkából áll. Az általam készített változat méretei: kb. 400mm hosszú, 100mm széles és 150mm magas. Mielőtt elkészítenétek, olvassátok végig a leírást, hogy nektek megfelelő méretben tudjátok elkészíteni. A készülék lényege két egymással szemben álló deszka (nálam 100x150mm). Ezek egymástól 200-400mm távolságra egy  talphoz vannak rögzítve. Az egymással szemben álló deszkákon 1-1 furat van. Ezen a furaton egy rúd lesz átfűzve (ami fából vagy fémből van), amelynek átmérője megegyezik a gyűrűk belső átmérőjével. Az előbb említett furatok meg kell egyezzenek, vagy, max. 0,5mm kell nagyobbak legyenek mint a rúd átmérője. A negyedik deszka, az egymással szemben levő deszkák közé van illesztve, rögzítve ezeket egymáshoz. Az említett darab merőleges a többi három darabra, és a rúdtól a feldolgozandó drót átmérőjével megegyező  távolságra kell legyen. Ez azért jó, mert megakadályozza, hogy két réteg drótot tekerjünk egymásra, ami nem lesz használható. A leírás kicsit ködösre sikerült. Remélem a kép segít megérteni a készülék lényegét.

6.Kép. Feltekerő

A deszkákat szeggel, vagy csavarral lehet rögzíteni egymáshoz. A rúdra egy lyukat fúrjunk, aminek az átmérője kb. 0,5mm -rel legyen nagyobb a drót átmérőjénél. Ez a furat kb. 50-60mm -re legyen a rúd egyik végétől. Ide fogjuk beakasztani a drótot. A rúd elcsavarásával azt érjük el, hogy a drót egy rugószerű alakra felcsavarodik. A rudat elcsavarhatjuk egy fúrógép segítségével, vagy egy hajtókart szerelhetünk az egyik végére.

7.Kép. Drót beakasztása

Érdemes egy csavaros szorítóval a készüléket egy asztalhoz rögzíteni miközben használjuk. Egy 150-300mm hosszú „rugódarab” feltekerése után, vágjuk le a rúdba beakasztott drótdarabkát, húzzuk ki a rudat a furatokból, és felszabadul a feltekert anyag a készülékből.

8.Kép. A drót feltekerése

Annak függvényében, hogy a drótot a rúd jobb vagy bal oldalára akasztjuk be, és a rudat jobb vagy bal irányba hajtjuk, jobbos vagy balos irányú tekeréket nyerünk.

9.Kép. Jobbos irányú tekerés

10.Kép. Balos irányú tekerés

Nekem könnyebbnek tűnt a jobbos tekerékkel dolgozni, ezért ezt ajánlom. De itt is mindenki maga kell eldöntse, hogy mi van inkább keze ügyében.

Drótvágó

  Napjainkban a drót elvágására sokféle szerszámot gyártanak, elérhető áron. Erről sokat nem is osztanám a szót. Az általam ajánlott szerszám így néz ki. Figyeljünk arra, hogy a markolata minél kényelmesebb legyen, és minél jobb minőségű szerszám legyen.

11.Kép. Drótvágó

Patentfogók

  Szükségünk lesz két darab kisebb, jól kézbeillő fogóra, amivel nyitni illetve zárni fogjuk a láncszemeket. A fogónak azon felülete amely az anyaghoz fog érni lapos kell legyen, különben nyomot hagy rajta. Erre odafigyelhetünk a szerszám vásárlásakor, vagy utólag is lecsiszolhatjuk, ha recés ez a felület.

Az általam használt fogók egyike az alábbi képen látható.

12.Kép. Patentfogó

A Láncing készítésnek lépései

A láncing készítését 1,2mm átmérőjű drótból készült, 9mm belső átmérőjű gyűrűkön fogom bemutatni, „6 az 1-ben” típusú fonásmintát használva. A saját láncingem ugyan nem ilyen méretű gyűrűkből készült, viszont a folyamat semmiben sem különbözik.

1. A drót feltekerése

A feltekerő készüléknél van ez a művelet leírva.

2. Láncszemek készítése

2.1. Nyitott láncszemek készítése

A feltekert anyagot kissé széthúzogatjuk, úgy hogy a spirálok között kicsit nagyobb legyen a hézag, mint az anyag vastagsága.

13.Kép. Széthúzogatott tekerék

A széthúzott anyagból láncszemeket vágunk. Próbáljunk meg mindig pontosan egy spirált levágni. Ellenkező esetben torz lesz a láncszem összezárás után. Arra is kell vigyázni, hogy lehetőleg minél kevésbé legyen sorjás a vágás, különben a kész láncing rongálni fogja az alatta lévő ruhadarabot.

14.Kép. Láncszemek vágása

Ezzel kész is vannak a nyitott láncszemek. Következhetnek az összezárt láncszemek.

2.2. Zárt láncszemek készítése

  A zárt láncszemek esetén nem húzzuk szét az feltekert anyagot. A felvágás hasonlóan történik mint a nyitott szemek esetén. Ha a drótátmérő, a gyűrűátmérő és a vágószerszám megengedi, megpróbálhatunk egyszerre több láncszemet levágni. Vágás után meg kell igazítani a láncszemeket, hogy valójában záródjanak össze, ráadásul minél pontosabban. Itt használjuk a két patentfogót.

15.Kép. Láncszemek összezárása

Ha elsőre nem sikerül teljesen összezárni a láncszemeket, nyissuk újra meg, ahogy voltak, és összezárás közben próbáljuk a két véget közelíteni egymáshoz. Az alábbi két kép szemlélteti a különbséget a jól és rosszul összezárt láncszemek között.

16.Kép. Jól összezárt láncszem
17.Kép. Rosszul összezárt láncszem

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kb. ugyanannyi nyitott mint zárt láncszemre lesz szükségünk. Készítsünk elő egy adag láncszemet, majd kezdhetjük az összefűzést.

3. A láncszövet készítése

3.1 Az első sor lánc

Vegyünk egy nyitott láncszemet, és fűzzünk rá 6 darab zárt láncszemet, majd zárjuk össze. (Tulajdonképpen innen ered a minta neve is 6 az 1-ben, vagyis egy láncszem 6 szomszédos láncszemhez csatlakozik).

18.Kép. 6 zárt láncszem felfűzve 1 nyitottra

Ezután rendezzük a láncszemeket figyelmesen, a képen látható módon.

19.Kép. 6 láncszem összefogva, elrendezve

Vegyünk még egy nyitott láncszemet, fűzzük át a két alsó jobboldali, és a két felső jobboldali láncszemen, úgy hogy az új nyitott láncszem az előzőleg befűzött láncszem alá kerüljön.

20.Kép. Nyitott láncszem befűzése az első sorba

Mielőtt összezárnánk a láncszemet, fűzzünk rá két zárt szemet.

21.Kép. Zárt láncszemek hozzáadása

Zárjuk össze a láncszemet, majd rendezzük az alábbi képnek megfelelően.

22.Kép. Rendezett láncszemek

Jöhet a következő nyitott láncszem, ugyanúgy mint az előző, majd a két zárt láncszem, bezárás és rendezés. Ezt a mozdulatsorozatot ismételve létrehozunk egy sor láncszövetet. Eldönthetjük, hogy olyan hosszúra készítjük az első sort, mint amilyen széles lesz a láncing, vagy elkészítünk egy ennél kisebb darabot, és utólag bővítjük. Tulajdonképpen teljesen mindegy hogy döntünk. Ha majd szélesíteni akarjuk, ugyanúgy folytatjuk, ahogy abbahagytuk. Mindenképp ajánlanám hogy legalább 10 cm hosszú legyen az első sor, hogy látszódjon majd a későbbiekben a mintázat.

3.2. További sorok

Az alsó baloldali három gyűrűn átfűzünk egy nyitott láncszemet, majd ráfűzünk 3 zárt láncszemet.

23.Kép. Második sor kezdése

A nyitott láncszemet bezárjuk, majd rendezzük az eddigi szövetet, ahogy a képen is látható.

24.Kép. Második sor kezdete, rendezve

A három újonnan csatolt láncszem közül a két jobboldalin, a fölöttük lévő két láncszemen, és az ezektől jobbra lévő láncszemen átfűzünk egy nyitott láncszemet.

25.Kép. Második sor, folytatás

A nyitott láncszemre felfűzünk egy zárt szemet, majd bezárjuk, és rendezzük a sort.

26.Kép. Második sor, folytatás, zárt láncszemmel, rendezve

Ezt a mozgás sorozatot addig ismételjük, amíg a sor végére nem érünk. Ezután kezdődhet ugyanígy a második sor. Ezzel a módszerrel lehet 6 az 1-ben láncszövetet készíteni. Egy akkora darabot kell ebből készíteni, mint amilyen szélesre szeretnénk a láncinget (nem átmérő), és kb. kétszer olyan hosszút, mint a kész láncing. A szövet közepén hagyjunk ki egy akkora részt, amekkorán a fejünk befér. Ez a rész lehet kerek vagy szögletes alakú.

1.Rajz. Láncing „szabásminta”

Arra figyeljünk hogy a sorok vízszintesen legyenek elhelyezve, ne függőlegesen. Ha ezt szem előtt tartjuk, akkor a láncing szemei jól egymáshoz simulnak, és egyenletesen távolodnak el egymástól, ha kell. Ellenkező esetben a páncél eláll hordozója testétől, szellősnek és lazának fog tűnni, ami páncélzat esetében kerülendő.

27.Kép. Függőlegesen elhelyezett sorok - HELYTELEN
28.Kép. Vízszintesen elhelyezett sorok - Helyes

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

3.3. A láncing oldalainak összefűzése

Ha megvan a láncszövet, a fejnek kihagyott résszel, nem marad más hátra, minthogy összehajtsuk és összefűzzük a szövetet. Egyszerűen a szövet felső végét ráhatjuk az alsó végére.

2. Rajz. Láncszövet

 

 

 

 

3. Rajz. Láncszövet összehajtva

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Miután összehajtottuk a szövetet, két oldalt össze kell fogni láncszemekkel úgy, hogy a karoknak maradjon elegendő rés.

4.Rajz. Láncszövet összefűzése oldalt

Az oldalakat össze tudjuk úgy fogni, hogy ne látszódjon semmiféle rendellenesség a szöveten. Ezt a műveletet két kisebb darabon fogom bemutatni. Nagyobb daraboknál is ugyanúgy működik. A két különálló darab sorait egymás folytatásába kell elhelyezzük.

29.Kép. Szövetdarabok egymás mellé téve

Veszünk egy, az átlagosnál jobban megnyitott láncszemet. Átfűzzük a bal oldali szövet két felső sorának a két-két jobboldali láncszemén, és a jobb oldali szövet két felső sorának egy-egy baloldali láncszemén. Majd egy következő nyitott láncszemmel, a bal szövet két felső sorából 1-1 láncszemen, és a jobb oldali szövetből két-két láncszemen fűzzük át. Ez a művelet kicsit cseles. Arra figyeljünk, hogy a nyitott láncszemmel 6 zártat fogjunk össze, és ugyanazt a hatot ne fogjuk össze kétszer.

30.Kép. Két szövetdarab egyesítése, első lépés

31.Kép. Láncszövet darabok egyesítése, összekötő láncszemek

Ha az összefűzés után nem látszik, hogy hol volt eleinte a két szövetdarab határvonala, akkor jól végeztük dolgunkat. Ugyanígy össze kell fűzni a teljes szövetet, akár lentről felfele, akár fentről lefele haladva. Ha ezzel megvagyunk, akkor kész van egy felölthető lánc mellény. A láncszövet egyik nagy előnye, hogy utólag lehet toldani hozzá elemeket. Így lehet például hosszabbítani lefele, vagy újakat toldani hozzá.

Az én páncélomon még nincsenek ujjak, ezért nem térek ki részletesen az ujjak készítésére. A probléma ami itt feltevődik az, hogy ha az alábbi ábrázoláson látható módon készítjük el az ujjakat, a láncing viselésekor ezek a sorok nem vízszintesen, hanem függőlegesen fognak lecsüngni. Ennek az a hátránya, hogy a szövet eláll a viselője karjaitól, és rendezetlennek, hibásnak, egyenlőtlen mintázatúnak fog tűnni.

5. Rajz. Hosszú ujjú láncing
6. Rajz. Hosszú ujjú láncing, viselés közben. Az ujjaknál rosz irányban vannak a sorok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezt elkerülendő, több megoldás is van, viszont még nem próbáltam ki egyiket sem. Amint többet fogok tudni erről a témáról, kibővítem a leírást.

Ha a dolgunkat jól végeztünk, a kész lánc vért valahogy így kéne fessen: